A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étvágygerjesztő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étvágygerjesztő. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 13., csütörtök

Cichorium intybus L. - Mezei katáng

Katángkóró, kávékatáng, cikória, vad cikória.

A rendszertani besorolása

A fészekvirágzatúak rendjében, a fészekvirágzatúak családjában, a nyelvesvirágzatúak alcsaládjába tartozó növény.

Drog 

Gyökérzet (Cichorii radix), virágzó föld feletti hajtás (Cichorii herba).

Hatóanyag 

Inulint, cikóriasavat és keserűanyagokat tartalmaz.

Leírása

A növény évelő (M). Függőleges gyöktörzse orsó alakú főgyökérben folytatódik. A tőlevelei kacúrosak, a szárlevelei lándzsásak. Egyenként vagy kettesével képződő fészekvirágzata a felső levelek hónaljában helyezkednek el. Kék színű nyelves virágjai júniustól a tél beálltáig virágoznak. Kaszat termésén korona alakú bóbita helyezkedik el.

Miben segít? 

Epehajtó, emésztésserkentő-étvágygerjesztő. A népi gyógyászatban vizelethajtóként is alkalmazzák. Máj és epehólyag bántalmakban szenvedőknél javasolt használata.

Mit készíthetünk belőle?  


Tea: 1 db. apróra vágott szárított katánggyökeret 2-3 dl  meleg vízzel leöntjük, melyet előtte 

felforraltunk 5-1o perccel. Ázni hagyjuk 5-10 percig és leszürjük. Naponta három csészényi tea fogyasztása elegendő. 



Saláta: A termesztett cikória leveleit és a salátakatáng leveleit salátaként fogyasztjuk.

Kávé: A termesztett cikória gyökerét megpörköljük, ledaráljuk és pótkávéként a hagyományos kávéfőzés módszerével elkészítve egy cseppnyi tejjel és mézzel ízesitve fogyaszthatjuk - pótkávéként. (Azok az embargós évek...)

Irodalom a lélek gyógyszere:

Gál János - Eszterlác, vagy mifene

Volt egyszer egy egyszervolt délután 

Verebek csintalankodtak 
A röhögő vadalmafán 
Oszt esett. 
Én majdbe-versetírtam, 
Te forgattad a szemed 
Már megint 
Hirtelen röhöghetnékem támadt: 
A múzsa be(h)intett amint 
hogy, hogy nem 
katángkóró vidított akkor is 
Olyan talánkék, mint az ég... 

Lomha a szellő, gyűlik a felhő 
Hogyha fájna az ég 
Fájna sokáig még 
Elkomorult az a délután 
Lassan telnek az emlők 
azok az ólom felhők... 
Elszomorult az ég 
meddig bírom még? 
Ki gyógyít meg, ki engem? 
Kígyóit melengettem 
hiteknek? 
Félem előre már 
a holdtalan éjszakát 
Vesszen az álom. 
Csendben porba alázom 
Füstbeavult napom 
Zárul a lánc.