Katángkóró, kávékatáng, cikória, vad cikória. |
A rendszertani besorolása
A fészekvirágzatúak rendjében, a fészekvirágzatúak családjában, a nyelvesvirágzatúak alcsaládjába tartozó növény.
Drog
Gyökérzet (Cichorii radix), virágzó föld feletti hajtás (Cichorii herba).
Hatóanyag
Inulint, cikóriasavat és keserűanyagokat tartalmaz.
Leírása
A növény évelő (M). Függőleges gyöktörzse orsó alakú főgyökérben folytatódik. A tőlevelei kacúrosak, a szárlevelei lándzsásak. Egyenként vagy kettesével képződő fészekvirágzata a felső levelek hónaljában helyezkednek el. Kék színű nyelves virágjai júniustól a tél beálltáig virágoznak. Kaszat termésén korona alakú bóbita helyezkedik el.
Miben segít?
Epehajtó, emésztésserkentő-étvágygerjesztő. A népi gyógyászatban vizelethajtóként is alkalmazzák. Máj és epehólyag bántalmakban szenvedőknél javasolt használata.
Mit készíthetünk belőle?
Tea: 1 db. apróra vágott szárított katánggyökeret 2-3 dl meleg vízzel leöntjük, melyet előtte
felforraltunk 5-1o perccel. Ázni hagyjuk 5-10 percig és leszürjük. Naponta három csészényi tea fogyasztása elegendő.
Saláta: A termesztett cikória leveleit és a salátakatáng leveleit salátaként fogyasztjuk.
Kávé: A termesztett cikória gyökerét megpörköljük, ledaráljuk és pótkávéként a hagyományos kávéfőzés módszerével elkészítve egy cseppnyi tejjel és mézzel ízesitve fogyaszthatjuk - pótkávéként. (Azok az embargós évek...)
Irodalom a lélek gyógyszere:
Gál János - Eszterlác,
vagy mifene
Verebek
csintalankodtak
A röhögő vadalmafán
Oszt esett.
Én majdbe-versetírtam,
Te forgattad a szemed
Már megint
Hirtelen röhöghetnékem támadt:
A múzsa be(h)intett amint
hogy, hogy nem
katángkóró vidított akkor is
Olyan talánkék, mint az ég...
Lomha a szellő, gyűlik a felhő
Hogyha fájna az ég
Fájna sokáig még
Elkomorult az a délután
Lassan telnek az emlők
azok az ólom felhők...
Elszomorult az ég
meddig bírom még?
Ki gyógyít meg, ki engem?
Kígyóit melengettem
hiteknek?
Félem előre már
a holdtalan éjszakát
Vesszen az álom.
Csendben porba alázom
Füstbeavult napom
Zárul a lánc.
A röhögő vadalmafán
Oszt esett.
Én majdbe-versetírtam,
Te forgattad a szemed
Már megint
Hirtelen röhöghetnékem támadt:
A múzsa be(h)intett amint
hogy, hogy nem
katángkóró vidított akkor is
Olyan talánkék, mint az ég...
Lomha a szellő, gyűlik a felhő
Hogyha fájna az ég
Fájna sokáig még
Elkomorult az a délután
Lassan telnek az emlők
azok az ólom felhők...
Elszomorult az ég
meddig bírom még?
Ki gyógyít meg, ki engem?
Kígyóit melengettem
hiteknek?
Félem előre már
a holdtalan éjszakát
Vesszen az álom.
Csendben porba alázom
Füstbeavult napom
Zárul a lánc.