Tőzegáfonya - Vaccinium oxycoccos L. |
Rendszertani besorolása:
A tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó, Magyarországon védett, tőzegmohalápokon élő jégkorszaki reliktum növényfaj.
Drog:
A tőzegáfonya gyümölcse.
Hatóanyag:
A tőzegáfonya gyümölcse jelentős mennyiségű C-vitamint és proanthocyanidins nevű vegyületeket tartalmaz, Ezek az anyagok segítenek megvédeni a szervezetet a környezet káros hatásaitól és a betegségektől. Elpusztítják a sejteket pusztító szabad gyököket, melyek különböző sejtkárosodást váltanak ki, többek között képesek megsemmisíteni a sejtmembránt, programozott sejthalált okozhatnak és súlyos esetben még a DNS-t is módosíthatják.
Leírása:
Alacsony, 5-10 centiméter hosszú, meddő, legyökerező oldalhajtásokkal rendelkező örökzöld kúszó törpecserje. A levelek elliptikusak, hegyes csúcsúak, legfeljebb 15 milliméter hosszúak, élük visszahajló, színük fényes zöld, fonákuk fehéres. A virágok a kúszó hajtások csúcsán erednek, a pelyhes kocsányok 2-4 centiméter hosszúak, enyhén pelyhesek, hosszuk felénél általában két apró levélcsökevényt viselnek. Az enyhén rózsaszínű, vagy fehér színű párta négy cimpájú, a cimpák hátrahajlók, 5-6 milliméter hosszúak. Termése piros bogyó. Észak-Amerika, Európa és Ázsia északi részein elterjedt, tőzegmohalápok nedves részein él.
Fotó: SHUTTERSTOCK |
Miben segít?
A húgyhólyag és a vese egészségének megőrzésére, valamint azok betegségeinek kezelésére használják, de a tőzegáfonya kiválóan alkalmas a C-vitamin hiány enyhítésére és az emésztési zavarok gyógyítására. Az áfonyalé lehetséges előnyei lehetnek a húgyúti fertőzések megelőzése, azok kezelése.
Mit készítenek belőle?
-kapszula
-friss vagy szárított gyümölcs
-gyümölcslé
-folyadék/tinktúra
-por
-géltabletta
-tabletta
-teakeverék
-kapszula
-friss vagy szárított gyümölcs
-gyümölcslé
-folyadék/tinktúra
-por
-géltabletta
-tabletta
-teakeverék
A tudósok mára megerősítették a tőzegáfonya jótékony hatását a húgyúti rendszer fertőzéseinek megelőzésében és gyógyításában. Vizsgálatok bizonyítják, hogy napi fogyasztása - gyümölcslé vagy kapszula formájában egyaránt - lényegesen csökkenti az ilyen jellegű fertőzések kiújulását. A nőknél a húgyúti fertőzések veszélye tízszer akkora, mint a férfiaknál; a 20-40 éves nők 25-35%-ának legalább egyszer volt ilyen fertőzése. Persze a férfiaknak sem árt a tőzegáfonya.
A tőzegáfonya ezenkívül csökkenti a húgyúti rendszer betegségeinek időtartamát: csillapítja a betegséggel járó fájdalmat, égető érzést, viszketést és egyéb tüneteket. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a húgyúti rendszer makacs fertőzéseit antibiotikummal is kezelni kell, hogy a súlyos szövődményeket elkerüljük. Ettől függetlenül a nagybogyós áfonya levét nyugodtan ihatja a hagyományos orvosi kezeléssei párhuzamosan, mert az csak felgyorsíthatja a gyógyulás folyamatát.
Irodalom a lélek gyógyítószere:
1672-ben John Josselyn a New England-i ritkaságok című munkájában így ír az áfonyáról:
“A zarándokok szósza, a tőzegáfonya vagy bearberry egy olyan kis növény, ami olyan mocsarakon nő, amit benőtt a moha. A bogyók kezdetben halványsárga színűek, később pirosak lesznek és akkorák, mint a cseresznye, néhányan tökéletesen kerekek, mások oválisak, de mindegyiküknek jellemzően fanyar az íze. Augusztusban és szeptemberben érnek be és kiválóak a skorbut ellen. Arra is jók, hogy enyhítsék a különböző betegségeket. Az indiánok és az angolok a puliszkába használják vagy sült hús mellé kínálják, különösen birkahússal kiváló. Íze némiképp az egreshez hasonlít.”
1672-ben John Josselyn a New England-i ritkaságok című munkájában így ír az áfonyáról:
“A zarándokok szósza, a tőzegáfonya vagy bearberry egy olyan kis növény, ami olyan mocsarakon nő, amit benőtt a moha. A bogyók kezdetben halványsárga színűek, később pirosak lesznek és akkorák, mint a cseresznye, néhányan tökéletesen kerekek, mások oválisak, de mindegyiküknek jellemzően fanyar az íze. Augusztusban és szeptemberben érnek be és kiválóak a skorbut ellen. Arra is jók, hogy enyhítsék a különböző betegségeket. Az indiánok és az angolok a puliszkába használják vagy sült hús mellé kínálják, különösen birkahússal kiváló. Íze némiképp az egreshez hasonlít.”