A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyepűrózsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyepűrózsa. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 30., csütörtök

Sambucus nigra L. - Fekete bodza



Bodza, gyepűrózsa, bodzabokor, bodzafa, bojza, bocfa, csete, fái bodza.

Rendszertani besorolása

Mácsonyavirágúak rendjén belül a bodzafélék családjába tartozó évelő növény.

Drog

A virág - Sambuci flos, levele és érett termése Sambuci folium et fructus.

Hatóanyag 

Magas a C-vitamin tartalom, ezen kívül még megtalálható benne az A-, D-, E-, B6- és B12-vitamin is. Az ásványi anyagok közül nagyobb mennyiségben vas és kálium található benne, valamint cink, réz, szelén, tiamin, foszfor, kalcium, riboflavin. A bogyó fogyasztásánál minden esetben figyeljünk oda, hogy csak értetten együk, mert az éretlen gyümölcs cianid-ot tartalmazhat, ami mérgező.

Leírása

Cserje, de olykor 2-3 méter magas fácskává is fejlődik. Összetett levelei keresztben átellenesek, nagyok, páratlanul összetettek, a levelet alkotó levélkék tojásdadok, a szélük fűrészes. A bodza egyes virágai kicsik, fehérek-sárgásfehérek, erős illatúak, és úgynevezett álernyőben csüngve alkotják a közismert, tekintélyes méretű virágzatot. A virágzásra legtöbbször május-júniusban kerül sor, a termések csonthéjas, 2-3 magvas, fekete bogyók. Mérsékelt éghajlati övön mindenfelé elterjedt, ismert, évezredek óta felhasznált növény.

Miben segít?

A parasztgazdaságokban a fekete bodza minden részét hasznosították valamire, ezért nemcsak megtűrték a ház körül, hanem sarokba ültették is. Díszként is szolgált, de a legfontosabb természetesen a virágjának, termésének, kérgének, levelének a gyógyhatása volt.

A növény egyik gyógyhatású része - a virágzat, amely elsősorban flavonoidokat, szaponinokat, nyálkaanyagokat, némi illóolajat, nagyon kevés ciánglikozidot tartalmaz. A bodza friss termésében szerves savak mellett cukrok és C-vitamin is van. A virágdrog sokféle hasznosítása ismert. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó teakeverékek alkotója lehet, a virágzatból üdítőital készíthető. A termése gyümölcssavakat, vitaminokat, cseranyagot, antocián-festékeket tartalmaz. A bogyókból lé, szörp, kiváló lekvár készíthető, izzasztásra, vizelethajtásra, székrekedés ellen jól használható, de a bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén, a fájdalmas ideggyulladások elleni alkalmazás is.

A bodzacserje levele cseranyagot, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat, A-provitamint tartalmaz. Teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, lázcsillapítónak használják, koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják.

A bogyóból készített tinktúrát már Hippokratész óta használják hashajtóként, de vizelethajtó hatása is jól ismert. Emellett a benne lévő vitaminoknak és ásványi anyagoknak köszönhetően véd az influenza ellen. A bogyóban lévő flavonoidoknak köszönhetően hatékonyan csillapítja az ízületi fájdalmat és csökkenti a gyulladást.



Kérgét a népi gyógyászatban féregűzésre használják.

Mit készítenek belőle?

Bodzalimonádé és a bodzaszörp: Nagy kancsó limonádét készítünk, és abba néhány jól megmosott virágot áztatunk. Néhány óra múlva kellemes, muskotályos ízzel gazdagodik limonádénk, és kész van a pompás, tisztító és gyógyhatású frissítőital. A bodzaszörp receptje is ezen alapul, csak, mivel hígítva fogyasztják majd, jóval több cukorral, citrommal, - és ha télire szánják - tartósítva készül.




Bodza ital: 4-5 l italhoz: 8-10 fej bodzavirág (főzni nem kell), 2 citrom 3-4 ek. cukor vagy édesítőszer. A bodzavirágokat jól meg kell rázni, hogy a piszok és a bogarak kihulljanak belőlük, utána alaposan megmossuk őket. Egy nagy fazékba vagy üvegbe rakjuk, és felöntjük 4-5 liter vízzel. Hozzákeverjük a cukrot, majd a citromokat forró víz alatt jól megmossuk és cikkekre vágjuk. Beletesszük a bodzás lébe, 1 napig állni hadjuk, majd vászonruhán átszűrjük. Hűtőben kicsit lehűtjük és azonnal fogyaszthatjuk. Meleg időben az egyik legfinomabb frissítő!

Bodzadzsem: Az érett, fekete bodzát vízzel leöblítjük és leszemezzük. Egy kg gyümölcshöz 80 dkg cukorból 2 dl vízzel sűrű szirupot főzünk, belekeverjük a gyümölcsöt, és erős tűzön addig főzzük, amíg kissé sűrűsödni nem kezd. Forrón üvegekbe töltjük, lekötözzük és száraz gőzbe rakjuk. Köhögés elleni házi szerként is fogyasztjható!



Bodzalekvár: Elkészítés: A 2kg bogyótermést leszemezünk, majd alaposan megmossuk, és kevés vízben felöntve puhára főzzük. A megfőtt szemeket egy szitán átpréseljük. Az így kapott gyümölcshúshoz hozzáadjuk az 1,5 kg cukrot, a 3 db citrom kifacsart levét, és elkezdjük összefőzni. Forrástól számítva közepes lángnál még 20 percet át főzzük, majd üvegekbe töltjük. Az üvegeket fém fedővel zárjuk, majd fejre-állítva hagyjuk néhány percen át, végezetül száraz dunsztba tesszük az üvegeket.

Bodzavirág palacsintatésztában: -1 tojás felhasználásával a szokásosnál kissé sűrűbb palacsintatésztát készítünk, amit egy-két kávéskanálnyi vaníliás cukorral és citromhéjjal ízesítünk. A bodzavirágokat alaposan megmossuk, majd lecsöpögtetjük. Egy serpenyőben ujjnyi olajat hevítünk. A bodzavirágokat a tésztába forgatjuk, majd az olajban addig sütjük, amíg a tészta szép aranyszínűvé nem válik. Porcukorral hintve tálaljuk.



Bodzaleves: A bodzabogyókat (1/2 l) szitán áttörjük, szűrjük, majd 1/2 l vízzel, 4-5 evőkanálnyi cukorral főzzük. Ízesítjük 2 dl fehérborral, kávéskanál citromlével ízesítjük. Jéghidegen tálaljuk.

Bodzás omlett: Simára keverünk 120 g lisztet, 3 tojást, csipet sót, 1 evőkanál olvasztott vajat, 1 evőkanál sört, 2 evőkanál tejet (vagy tej nélkül 3 evőkanál sört-, ha van barna sörünk, az jobb). 20-25 teljes virágzásban lévő virágzatot a tésztába merítünk és forró zsiradékkal teli serpenyőbe tesszük úgy, hogy a virágzat legyen lefelé. A még kiálló virágzati tengelyt levágjuk, majd megfordítva a másik oldalát is aranysárgára sütjük. Cukorral beszórva melegen tálaljuk.

Fánk bodzavirággal:

8 nagyobb bodzavirág
3 dl langyos tej
55 dkg finomliszt
5 evőkanál barnacukor
5 dkg vaj
3 dkg élesztő
2 tojássárgája
egy alma apróra reszelve
egy csipet fahéj
egy csipet cukor

A langyos tejben elkeverjük a barnacukrot és megfuttatjuk benne az összekevert élesztőt. Amikor az élesztő felfutott, hozzáadjuk a liszthez. A puha vajat, a cukrot, a csipet sót a tojássárgájával habosra keverjük, majd hozzáadjuk a lisztet és simára dolgozzuk. A megmosott, megszárított bodzaernyőkről lecsipegetjük az apró virágokat, és az apróra reszelt, lecsepegtetett almával hozzádagasztjuk a tésztához. Egy tálba rakjuk, és lefedve duplájára kelesztjük. Ha megkelt, akkor lisztezett deszkára tesszük és kb. másfél centisre nyújtjuk. Kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és forró olajban mindkét oldalát aranysárgára sütjük. Rakjuk papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot feligya, és még melegen, porcukorral meghintve tálaljuk.

Bodzakocsonya: A bodzabogyókat megtisztítjuk. Vízzel (1/4 l) leöntve addig főzzük, amíg a szemek szétfőnek. Ekkor szitán áttörjük, 1 kg bogyóra 800 g cukrot számítva, a keveréket addig főzzük, míg a tányérra cseppentett lé meg nem kocsonyásodik. Üvegbe töltjük, és lekötve száraz gőzbe tesszük.

Bodzavirágbor: Az 1. liter lemorzsolt bodzavirágot rozsdamentes fazékba tesszük, 1 kg cukrot és 1 karikára vágott citromot rászórunk, majd 3 liter lobogó vízzel leforrázzuk. Ha kihűlt, 50 g élesztőt adunk hozzá, egy éjszakán át állni hagyjuk, majd másnap leszűrve üvegekbe töltjük, gyengén ledugaszolva hűvös helyre tesszük. Ne aggódjunk, ha az érlelés alatt pukkanást hallunk, mindig dugaszoljuk vissza az üvegeket.

Fotó: Biokontroll Hungária

Bodzabogyóbor: A13 kg leszemezett, érett bodzabogyót, 30 g szegfűborsot és 60 g gyömbért 1 óra hosszat 50 l vízben főzünk. Fakádba 22 kg cukrot öntünk, majd erre szűrjük át a főzetet, miközben a bogyókat megtörve szitán átnyomkodjuk. 125 g borélesztőt adunk hozzá és 2 napig állni hagyjuk. Átfejtjük hordóba, kotyogóval lezárjuk, két-három naponként megkeverjük a készülő bort a hordó mozgatásával. Ha kiforrott, 2-3 liter borpárlattal feljavítva véglegesen lezárjuk és 4 hónapig érleljük. Ha kész, palackokba fejtjük. Kiváló forralt bor készíthető belőle a következő módon: bodzabort és bodzaszörpöt egyenlő mennyiségben összekeverünk, fahéjjal, szegfűszeggel, citromszeletekkel ízesítve felforraljuk, melegen kínáljuk. 

Bodzavirágpezsgő: Rozsdamentes fazékban 5 liter vízhez 750 g cukrot adunk 1/4 liter borecet társaságában. Kb. 5, karikára vágott citromot, 12-15 db jól fejlett, szárak nélküli bodzavirágzatot, kis csomóba kötött, még nem virágzó szagos mügét adunk hozzá. Az egészet jól összekeverjük. Kb. fél óra után a szagos mügét kivesszük a folyadékból. Ezután a pezsgőalapanyagot 8 napig állni hagyjuk, de minden nap egyszer megkeverjük. Ha az előírt idő eltelt, leszűrjük, és tisztára mosott pezsgőspalackokba töltjük a folyadékot. Ledugaszoljuk, és a dugót drótkosárral lekötjük. 14 napi hűvös helyen való érlelés után fogyasztható az ital.

Bodzabogyópezsgő: A 3 kg szemezett bodzabogyót megtörünk, rozsdamentes edényben, 8 l vízzel, 1,5 kg cukorral, 3 db szeletelt citrommal, 1-1 db kálmos- és gyömbérgyökérrel és néhány szem szegfűborssal összekeverjük. Néhány napig állni hagyjuk, de közben legalább egyszer jól megkeverjük. A folyadékot gondosan leszűrjük, pezsgősüvegekbe töltjük, gondosan ledugaszoljuk, a dugót drótkosárral lekötjük. 14 napi hűvös helyen való tárolás után fogyasztható.

Fotó: Berugok.hu


Bodzapálinka: Az 1,5 kg szemezett bodzabogyót 1/4 l vízzel, 1/2 kg cukorral, 1 db vaníliarúddal 1 óra hosszat közepes lángon főzünk. Ha kész, szitán fazékba szűrjük. Kb. 1 napig csepegtetjük. Következő nap a szűrletet felfőzzük, majd lehűtjük. 1/2 l 96%-os alkohollal összekeverjük, palackokba töltjük, lezárjuk. 1-2 hónapig érleljük. Nemcsak koccintásra jó, a szakácsművészetben flambírozásra, ecetek ízesítésére, esetleg mártás készítésére is használhatjuk.

Bodzaecet: Befőttesüveget megtisztított, frissen szedett bodzavirággal megtöltjük, majd borecettel színig töltjük. Kb. 2 hétre napra vagy meleg helyre tesszük. Leszűrjük, kis üvegekbe öntjük szét. Halételek ízesítésére használjuk fel.


Fontos!

A fekete bodza rokona, a gyalogbodza (Sambucus ebulus) nem fogyasztható, fajtársával való összetévesztése általában enyhe lefolyású, hányással-hasmenéssel járó növényi mérgezést okozhat, amely elsősegélyt vagy orvosi segítséget nem igényel. Ugyanis nemcsak levelei, de éretlen gyümölcsei is cián-glükozidokat (sambunigrin, prunasin) tartalmaznak.

Megismerhető arról, hogy a gyalogbodza csak kivételesen nőhet meg másfél méternél magasabbra, levelei nem tojásdadok, hanem hosszúkásak, virágai kellemetlen illatúak, mindig a szár végén lévő bogernyőt alkotnak, szintén fekete bogyótermései - eltérően a fekete bodzától - felálló terméscsoportban állnak.


Irodalom a lélek gyógyszere

Móra Fernc - GEORGIKON

Három angyal fejem felett:
egyik megőriz engemet,
a másik szemem lezárja,
a harmadik lelkem várja.

KÜLÖN FEJEZET A BODZÁRÓL

Ha visszanézek esztendeim ködbe mosódó alléjába, a legvégén egy bodzafát látok. Azon túl nincs semmi, hanem erre a kaszvadt öreg fára elég tisztán emlékszem. Úgy gubbasztott a pernyésgödrök szélén, mint valami szürke boszorkány. A koronáját nem látom, akkor nekem elérhetetlen magasságban volt az, de a töve körül nagyon otthon vagyok. Soha olyan kövér giliszták nem lesznek többet a világon, mint amilyeneket ott lehetett találni. Akkor általában sokkal kövérebb volt a világ, mint az újkorban. A tyúkok is, akik ott kapargáltak a nyirkos földben, és első szerelmem is, Kamilla, a kántor leánya, aki, azt hiszem, inkább lopott dióimért, mint egyéni kiválóságomért volt hozzám kegyes. Szerencse, hogy az ilyesmire csak akkor jön rá az ember, mikor elmén a haja, és megjön az a tehetsége, hogy humort tud tettetni. Kamilla kitanult nő volt már akkor, talán ötéves is lehetett, mindenesetre öregebb és tapasztaltabb volt nálam, és ösztönösen tudta azt az igazságot, amit nekünk, ostoba férfiaknak mindig újra kell tanulnunk, hogy a nők többnyire a férfiak gyönge ellenállásának esnek áldozatul.

A vezetéknevét különben már nem tudom Kamillának s életíróim számára csak annyit jegyezhetek föl, hogy kócos, fekete sörénye volt és szögletes, nagy feje, mint a shettlandi póniknak. De talán nemzetgazdasági vonatkozásainál fogva fontosabb ennél az az emlékem, hogy egyszer az édesapám a bodzabogyóból pálinkát akart főzni. Nem az auri sacra fames* bántotta szegényt, hanem a fantáziája nem hagyott neki nyugtot, amely a subákra is mindig olyan cifraságokat varratott vele, amik többe voltak neki, mint amennyit értek. Úgy emlékszem, a bodzaszüretre is ráfizettünk, mert a bodzából nem lett ákovita, de míg vesződtünk vele, a szilvatermésünk mind ott rohadt a fa alatt. Olyan fátum, amely azóta énvelem is többször ismétlődött már e világi életben.

Íme, ennyi emlék köt engem a bodzafához, de azért nem mondhatnám, hogy valami különös kegyben áll előttem ez a fává gyökeresedett tót deák. Mert határozottan van benne valami tótos, akár mikor a széles, lapos virágkalapjával integet, akár mikor az érett fekete bogyóival vigyorog. A ravaszsága meg tiszta szláv nemzeti vonás, azt látom itt az erdőben is. Egészen úgy sompolyog be a szabad fák társadalmába, mint ahogy Heraclius császár idejében a zsupánok beszivárogtak Attila gazdátlan uradalmába.

A nép szíveli a bodzát, mert igénytelen, mint ő maga, és ha haszon nincs is belőle, gondot se kell rá viselni. Az erdőszélben tanyák vannak, és rendesen minden tanya körül ott kujtorog a bodza, mint a legprimitívebb díszfa. Hívni se kell, megtelepszik magától, és mindenütt jól érzi magát, ahol embert érez.
Igen, csakhogy jóravaló bodza ismeri a polgári kötelességét. Akármit tanít a bodzák katekizmusa, ő is csak avégre van a földön, hogy a magja ki ne vesszen. S nem is lehetne mondani, hogy a bodzát megmételyezték volna Malthus tanai. Senki sem látott még bodzát, amelyik csak egy bogyót termett volna. Millió bogyót terem, és abban hárommillió mag van. Szóval megvan benne a jó szándék, hogy egy nagy bodzáskertté változtassa a világot kelettől nyugatig.

Szerencsére az Isten csak tehetséget adott neki, de módot nem adott hozzá. A bodza pelyhe nem repül, mint a nyárfa pelyhe, vagy a juhar monoplánja, a szél szét nem rázza, mint az akáchüvely magját. Ha lepotyog a fáról, abból a bodzanemzetségnek nem sok haszna van, mert az anyabodza nem olyan bolond, hogy életében kiadja a jusst a gyerekeinek. Egy-két mag ha kikel is a fa tövében, de meg nem nevelkedik. Bodza anyó elfogja előlük a napot, és elveszi az ennivalót.

Mit tesz most a ravasz bodza, hogy dominiumhoz juttassa magzatjait? Hát bizony fuvarral szállíttatja el őket hetedhét fa ellen. Fuvarosnak a verebet szerzi meg, ezt a világ szemtelenjét, aki mindig ott lebzsel, ahol embert érez. Szólni ugyan nem tud hozzá a bodza, de az anyai szeretet találékony. Fekete bogyóba bújtatja a magjait, s hogy még szembetűnőbbek legyenek, vérpiros pólyakötő kocsánkákon lógatja őket. Mégpedig sokat együtt, fürtöstől, hogy már messziről szemet szúrhassanak a verébnek.

- Itt vagyunk, kövérek vagyunk, édesek vagyunk, ide gyere csak!

A veréb szót fogad, és szemelget az istenterítette asztalon:

- Csip-csup - mondogatja afféle elégedettséggel, amilyennel az ember a hústalan napi ebédet dicséri.   Csip-csup szemecskékkel töltözni is jobb, mint éhen kódorogni.

Hirtelen egy ajtó csapódik valahol. Vércse vijjog a magasban, vagy macska ugrik le a góré tetejéről. Surr - a veréb fölrebben, és suta szárnyaival bevágódik az erdőbe. Nem éppen messze, mert a nagy utazásnak nem barátja, de olyan sietve, hogy a borravalót csak röptében petyegteti el, és a száját se ér rá megtörölni, egész az akácfáig. Ott azonban az az első dolga, hogy a csőrét, amelyben megtapadt egy-két ragadós bodzamag, hozzádörzsöli az ághoz.

A többihez aztán neki már semmi köze, noha a bodzamag pályafutása még nincs befejezve, sőt csak most kezdődik. Az ágról lepereg a földre, de csak a színére. Neki pedig, szegénykének, ha meg akar élni, beljebb kell kerülni a jó meleg és puha bölcsőbe. Ezt a dajkaszerepet a tyúkocska végzi el, aki ott tesz-vesz a fa alatt s addig kipirgél-kapargál, míg a bodzamagot betemeti földdel. Bodzaanyó most már nyugodtan vetkezhet neki a téli álomnak: faja fönnmaradása biztosítva van.

A veréb öt-hatszáz méternél mélyebben nem megy az erdőbe. Idáig a tyúk is elkalandozgat a tanyáról. Ennél kintebb sehol sem látni bodzát az erdő fái közt, de ezen a körön belül lépten-nyomon találkozni a kis bodzasuhancokkal.

Hát ilyen stréber teremtés ez a bodza. Íme, még itt is külön fejezetet módolt ki magának.

* Az arany utáni átkozott éhség.

Letölthető: