Napi manna

Imádság

Az imádság az a hely, ahol találkozol Istennel azért, hogy útmutatást, helyreigazítást, világos látást kapj, hogy érezd szeretetét, hogy felépülj, és felkészülj arra, hogy akarata szerint cselekedj. Imádkozni lehet bárhol; mindegy, hogy hol teszed, csak tedd meg valahol! Lehet bármikor, de kell, hogy legyen erre elkülönített időd. Imádság nélkül mihez fordulhatsz, miből meríthetsz?

Egyre keményebben dolgozol, de egyre kevesebbet érsz el, mert saját erődből munkálkodsz. Ám ha imádkozol, utána kevesebbet kell küszködnöd, és többet érsz el, mert Isten erejével működsz. Ha órákat töltesz tévénézéssel, de azt mondod, nincs időd imádkozni, akkor „ideje, hogy keresd az Urat”. Ha kényelmesen eléldegélsz azzal a bűnnel, ami valaha zavart, „ideje, hogy keresd az Urat”. Ha keserűséggel telve beszélsz valakiről, aki megbántott, „ideje, hogy keresd az Urat”. Ha az anyagi dolgok oly sokat felemésztenek energiádból, hogy semmi sem marad Istenre és a családodra, „ideje, hogy keresd az Urat”.

Az újszövetségi gyülekezet olyan gyorsan fejlődött, hogy az apostoloknak nem maradt idejük az imádságra. Ezért ezt mondták: „… nincs ez így jól…” (ApCsel 6:2 NCV). Neked is itt kell kezdened! Ha feladtad az imádságot, ez meg fog mutatkozni magatartásodban és tetteidben. Mit tettek az apostolok? Ezt mondták: „mi… megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett” (ApCsel 6:4), és nézd csak meg, mi történt: „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma…” (ApCsel 6:7). Ha idáig jutottál kevés imádsággal, rendszertelen imádsággal, vagy úgy, hogy egyáltalán nem is imádkoztál, gondolj bele, milyen messzire jutnál, ha elkezdenél imádkozni!

A pártoskodás elvetése

Tárva az Úr előtt az emberek gondolata, csupa hiúság a foglalata.

1.Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. 2.Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, 3. mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon? 4. Mert amíg az egyik így nyilatkozik: "Én Pállal tartok", a másik meg: "Én Apollóval", vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek? 5. Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. 6. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. 7. Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten. 8. Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten. 9. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10. Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. 11. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. 12. Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. 13. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. 14. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. 15. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. 16. Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? 17. Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az. 18. Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. 19. Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket". 20. Továbbá: Tárva az Úr előtt az emberek gondolata, csupa hiúság a foglalata. 21. Ezért senki se kérkedjék az emberekkel. Hisz minden a tietek: 22. Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. 23.Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.

A szelidségről

"...legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok"

A szelídség, mint jellemtulajdonság mindinkább kihal az emberek tudatából. A túlélésért folytatott küzdelemben a szelídség nem a legjobb módszer. Az egész társadalom azt képviseli, hogy az előrejutásért harcolni, küzdeni, taposni, könyökölni kell. Van-e helye egy ilyen világban a szelídségnek? 

Szükséges képesség a szelídség? Mi egyáltalán a szelídség?

A szelíd ember tulajdonsága, hogy nem fizet rosszal a rosszért. Legkönnyebb visszavágni, ha lehet kamatostul, és végül azon töprengünk, hogy ki is ütött vissza először. Viszont egy háborgást csakis nyugodt, és szelíd hozzáállással lehet lecsendesíteni.

"A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot" (Példabeszédek 15:1).A világ telve van igazságtalansággal. Ha szelíden el tudom viselni, ha szelíden el tudok valamilyen konfliktust rendezni, annak legtöbb áldását én kapom.

A szelídség nem gyávaság. "Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok" (Máté evangéliuma 10:16). Mindkettőre szüksége van a szelíd embernek. Nyugodt, higgadt hozzáállás, de megingathatatlan lelkiállapot. Egy viharos viselkedéssel szemben nem visszavágni, nem megijedni, hanem bölcsen mérlegelni és cselekedni.

A szelíd ember tudja, mit akar. Erős és szívós jellem, mely meg tudja magát fékezni, hogy ne robbanjon mindjárt. A szelíd ember ura saját indulatának és gondolatának.

Ha valaha szükség volt szelíd emberekre, akik stabilan megállnak meggyőződésük mellett, de gyengéden viszonyulnak a problémákhoz, akkor az ma van. Ma, amikor az indulatok és a pillanat ihletése irányítja az embereket.

Mert "a szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét" (37. Zsoltárok 37:11)."